A filozófia problémái 4.

Klasszikus német filozófia

A legfőbb jó Kant és Fichte filozófiájában

szeminárium, BMNSF07400M

2018. tavasz

 

KURZUSLEÍRÁS

 

A legfőbb jó Kant esetében nyíltan, a korai Fichténél kevésbé látványosan a filozófia központi fogalma. Kapcsolatot létesít a boldogság és a moralitás, az ember érzéki és érzékfeletti valósága, az elméleti és a gyakorlati ész, valamint a filozófiai különböző területei között. Az a mód pedig, ahogyan Fichte ezen a ponton módosítja a kanti örökséget, sok mindent elárul kettejük filozófiájának kapcsolatáról is. A kurzus keretében előbb sorra vesszük a legfontosabb szöveghelyeket, ahol a két szerző a legfőbb jót tárgyalja, majd a fogalommal összefüggő speciális problémákat tárgyalunk.

 

Oktató: Hankovszky Tamás (hankovszky@btk.ppke.hu)

Időpont: Csütörtök 12.30–14.00

Hely: Tárogató 102

 

Munkamódszer

A szeminárium a hallgatók otthoni és órai aktivitására épülő oktatási forma. Az órák nagy része a résztvevők tanári irányítással folyó beszélgetéseként valósul meg, így a foglalkozások látogatása, a csapatmunka és a hétről-hétre való felkészülés elengedhetetlen. A félév második felében hallgatói referátumokra is sor kerül.

 

Követelmények

A hallgatók a félév végén aláírást és gyakorlati jegyet kaphatnak. A foglalkozásokon való aktív részvétel mindegyiknek feltétele. A gyakorlati jegyet az otthoni készülésre épülő órai munka, a referátum és az ez alapján írt házi dolgozat határozzák meg. Ha ezek kettő közül bármelyik elégtelen, a félév végi jegy is elégtelen.

Hiányzás A szemináriumokon a részvétel kötelező. A maximális hiányzási lehetőség 4x45 perc. Ennél több hiányzás esetén a kurzusra nem jár aláírás (így jegy sem). „Igazolt” és „igazolatlan” hiányzás között nincs különbség.

Órai munka Senki nem teljesítheti anélkül a kurzust, hogy bekapcsolódna az órákon folyó szakmai beszélgetésbe!

Referátum: A félév második felében minden hallgató egy-egy speciális témáról szóló, önálló kutatásra épülő 45 perces referátumot tart. A feladathoz tartozik a téma irodalmának felkutatása, feldolgozása, a szakirodalomban képviselt álláspontok bemutatása. A feladat tehát nem merül ki egyetlen szöveg összefoglalásában.

A házi dolgozat témája: A szóbeli referátum tanulmányváltozata.  

A dolgozat legyen kerek egész! Pontosan el kell határozni, honnan akar elindulni, és hova akar eljutni. A dolgozat tanúskodjon arról, hogy a hallgató képes filozófiai problémák megragadására, összefüggéseik megértésére, logikus és érvekkel alátámasztott kifejtésére. Lehetőleg minden nagyobb horderejű kijelentés mögött szöveggel vagy szövegekkel alátámasztott érv álljon a bibliográfiai utalások elfogadott szabályainak betartásával.

A dolgozat leadási határideje:

elektronikusan: 05. 16. (szerda) 20 óra

és

kinyomtatva: 05. 17. (csütörtök) az órán

A házi dolgozat formai követelményei: A dolgozat minimális terjedelme 20 000 leütés. Times New Roman betűtípus, 12-es (lábjegyzetekben 10-es) betűméret, 2,5-ös margó, 1,5-ös (lábjegyzetekben 1-es) sortávolság. Az élőfejben és az élőlábban csak az oldalszám lehet. A bekezdések között ne legyen sorkihagyás vagy térköz! A hivatkozás szabályairól és a tudományos írásművek egyéb formai követelményeiről jó összefoglaló találhatót itt. A dolgozatokat kinyomtatva és elektronikusan kell beadni. A formailag nem megfelelő, késve érkezett, a Word által is jelzett helyesírási hibákat tartalmazó vagy a szakirodalmat nem idéző dolgozatokat olvasatlanul elutasítom.

Környezetvédelmi ajánlások. A dolgozatokat lehetőség szerint kétoldalas nyomtatásban, címlap nélkül kérem. A bibliográfia ne kezdődjön új oldalon. A dolgozatot ne kösse be, és ne tegye műanyag fóliába. Elég, ha a lapokat egy (gém)kapoccsal összefogja.

 

A tervezett menetrend

Az időbeosztás és az olvasnivalók a félév folyamán változhatnak. Ezért az órákra való készülést ajánlott mindig a kurzus honlapjának felkeresésével kezdeni.

 

02. 15.

Kurzusmegbeszélés, Bevezetés

02. 22.

Elmarad

03. 01.

A tiszta ész kritikája

03. 08.

A gyakorlati ész kritikája

03. 15.

Szünet

03. 22.

Az ítélőerő kritikája

03. 29.

Szünet

04. 05.

Szünet

04. 12.

Minden kinyilatkoztatás kritikájának kísérlete

04. 19.

Előadások a tudás emberének rendeltetéséről

04. 26.

Referátum

05. 03.

Referátum

05. 10.

Referátum

05. 17

Összegzés, értékelés

 

Kötelező olvasmányok

I. Kant: A tiszta ész kritikája. (ford. Kis János) Budapest, Atlantisz, 2004. 627–638. (A tiszta ész kánonjának második szakasza)

Kant, Immanuel: A gyakorlati ész kritikája. (ford. Papp Zoltán) [H.n.], Ictus, 1998. 129–156. (Dialektika Első fejezet és a Második fejezet az V. alfejezetig)

Kant, Immanuel: Az ítélőerő kritikája. (ford. Papp Zoltán) Szeged, Ictus, 1996–1997. 379–408. 85–89. §)

J. G. Fichte: Minden kinyilatkoztatás kritikájának kísérlete. (ford. Rokay Zoltán – Gáspár Csaba László) Budapest, L’Harmattan, 2003. 14–34.

J. G. Fichte: Előadások a tudás emberének rendeltetéséről. (ford. Berényi Gábor) Első előadás: Az ember rendeltetéséről általában. In Fichte: Az erkölcstan rendszere. Budapest, Gondolat, 1976. 9–72; 14-22.

 

Ajánlott irodalom

Kant, Immanuel: A vallás a puszta ész határain belül. Előszó az első kiadáshoz. In Kant: A vallás a puszta ész határain belül és más írások. (ford. Vidrányi Katalin) Budapest, Gondolat, 1980. 129–349; 129–138.

Albrecht, Michael: Können „wir uns glücklich machen”? Schwierigkeiten mit Glück und dem höchsten Gut. In Kant-Studien 107 (2016) 3. 496–513.

Ameriks, Karl: Status des Glaubens (§§ 90–91) und Allgemeine Anmerkung über Teleologie. In Otfried Höffe (szerk.): Immanuel Kant. Kritik der Urteilskraft. (Klassiker Auslegen 33) Berlin, Akademie, 2008. 331–349.

Aufderheide, Joachim – Bader Ralf M. (szerk.): The Highest Good in Aristotle and Kant. Oxford, Oxford University Press, 2015.

Auxter, Thomas: The Unimportance of Kant's Highest Good. In Journal of the History of Philosophy 17 (1979) 2. 121–134

Beck, Lewis White: A Commentary on Kant's Critique of Practical Reason. Chicago, University of Chicago Press, 1960.

Beck, Lewis White: Kants Kritik der praktischen Vernunft. Ein Kommentar. München, Fink, 1974.

Beiser, Frederick: Moral faith and the highest good. In Paul Guyer (szerk.): The Cambridge Companion to Kant and Modern Philosophy. Cambridge, Cambridge University Press, 2006. 588–629.

Bowman, Curtis: A Deduction of Kant's Concept of the Highest Good. In Journal of Philosophical Research 28 (2003) 45-63.

Brugger. Walter: Kant und das höchste Gut. In Zeitschrift für philosophische Forschung 18 (1964) 1. 50–61.

Caswell, Matthew: Kants Conception of the Highest Good, the Gesinnung, and the Theory of Radical Evil. In Kant-Studien 97 (2006) 2. 184–209.

Crowe, Benjamin Dillon: Fichte on the Highest Good. Agent Unity and Practical Deliberation in the Jena Sittenlehre. In Philosophy Today 52 (2008) 3. 379–390.

Cunico, Gerardo: Erklärungen für das Übersinnliche. Physikotheologischer und moralischer Gottesbeweis (§§ 85–89). In Otfried Höffe (szerk.): Immanuel Kant. Kritik der Urteilskraft. (Klassiker Auslegen 33) Berlin, Akademie, 2008.309–329

Denis, Lara: Autonomy and the Highest Good. In Kantian Review 10 (2005) 1. 33–59.

Dierksmeier, Claus: Das Noumenon Religion. Eine Untersuchung zur Stellung der Religion im System der praktischen Philosophie Kants. (Kantstudien-Ergänzungshefte 133) Berlin – New York, de Gruyter, 1998.

Doore, G. L.: Religion within the Limits of the Quest for the Highest Good. In Religious Studies 19 (1983) 3. 345–359.

Düsing, Edith: Die Umwandlung der Kantischen Postulatenlehre in Fichtes Ethik-Konzeptionen. In Fichte-Studien 18. (2000) 19–48.

Düsing, Klaus: Das Problem des höchsten Gutes in Kants praktischer Philosophie. In Kant-Studien 62 (1971) 1-4. 5–42.

Engstrom, Stephen: Ancient Insights in Kant's Conception of the Highest Good. In Lara Denis – Oliver Sensen (szerk.): Kant's Lectures on Ethics. A Critical Guide. Cambridge, Cambridge University Press, 2015. 103–119.

Engstrom, Stephen: The Concept of the Highest Good in Kant's Moral Theory. In Philosophy and Phenomenological Research 52 (1992) 4. 747–780.

Faizzada, Walid: Autonome Praxis Und Intelligible Welt. Die Transzendental-praktische Freiheit in Kants Lehre Vom Höchsten Gut. (Critical Studies in German Idealism 11) Leiden – Boston, Brill, 2017.

Formosa, Paul: Kant on the Highest Moral-Physical Good. The Social Aspect of Kant's Moral Philosophy. In Kantian Review 15 (2010) 1. 1–36.

Förster, Eckart: Die Dialektik der reinen praktischen Vernunft. In Otfried Höffe (szerk.): Immanuel Kant. Kritik der praktischen Vernunft. (Klassiker Auslegen 26) Berlin, Akademie, 2002. 173–186.

Fremstedal, Roe: Kierkegaard and Kant on Radical Evil and the Highest Good. Virtue, Happiness, and the Kingdom of God. New York, Palgrave Macmillan, 2014.

Fremstedal, Roe: The concept of the highest good in Kierkegaard and Kant. In International Journal for Philosophy of Religion 69 (2011) 3. 155–171.

Fremstedal, Roe: The Moral Argument for the Existence of God and Immortality. Kierkegaard and Kant. In Journal of Religious Ethics 41 (2013) 1. 50–78.

Freudiger, Jürg: Kants Schlußtein. Wie die Teleologie die Einheit der Vernunft stiftet. In Kant-Studien 87 (1996) 4. 423–435.

Friedman, R. Z.: Hypocrisy and the Highest Good. Hegel on Kant's Transition from Morality to Religion. In Journal of the History of Philosophy 24 (1986) 4. 503–522.

Friedman, R. Z.: The Importance and Function of Kant’s Highest Good. In Journal of the History of Philosophy 22 (1984) 3. 325–342.

Friedman, R. Z.: The Importance and Function of Kant's Highest Good. In Journal of the History of Philosophy 22 (1984) 3. 325–342.

Fugate, Courtney: The Highest Good and Kant's Proof(s) of God's Existence. In History of Philosophy Quarterly 31 (2014) 2. 137–158.

Gardner, Sebastian: Kant’s Practical Postulates and the Development of German Idealism. In Markus Gabriel – Anders Moe Rasmussen (szerk.): German Idealism Today. Berlin – Boston, de Gruyter, 2017. 27–72.

Guyer, Paul: Beauty, Systematicity, and the Highest Good. Eckart Förster's Kant's Final Synthesis. In Inquiry 46 (2003) 2. 195–214.

Guyer, Paul: Kantian Communities. The Realm of Ends, the Ethical Community, and the Highest Good. In Charlton Payne – Lucas Thorpe (szerk): Kant and the Concept of Community. Rochester, University of Rochester Press, 2011. 88–120.

Hankovszky Tamás: „A csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem”. Kant antropológiai dualizmusáról. In Pannonhalmi Szemle 24 (2016) 4. 44‒55.

Hankovszky Tamás: Az ész szükségletéből fakadó hit. Kant a hit és az ész viszonyáról. In Szeiler Zsolt – Bakos Gergely – Sárkány Péter (szerk.): Hit és ész. Teológiai és filozófiai közelítések. Budapest, L’Harmattan – Sapientia, 2013. 182‒225.

Höffe, Otfried: Der Mensch als Endzweck (§§ 82–84). In Otfried Höffe (szerk.): Immanuel Kant. Kritik der Urteilskraft. (Klassiker Auslegen 33) Berlin, Akademie, 2008. 289–308.

Höwing, Thomas (szerk.): The Highest Good in Kant’s Philosophy. Berlin ‒ Boston, de Gruyter, 2016.

Insole, Christopher: The Irreducible Importance of Religious Hope in Kant's Conception of the Highest Good. In Philosophy 83 (2008) 3. 333–351.

Josifović, Saša: Willensstruktur und Handlungsorganisation in Kants Theorie der praktischen Freiheit. (Critical Studies in German Idealism 11) Leiden – Boston, Brill, 2014.

Kang, Ji Young: Die allgemeine Glückseligkeit. Zur systematischen Stellung und Funktionen der Glückseligkeit. (Kantstudien-Ergänzungshefte 184) Berlin – Boston, de Gruyter, 2015.

Keller, Daniel: Der Begriff des höchsten Guts bei Immanuel Kant. Theologische Deutungen. Paderborn, Mentis, 2008.

Keller, Daniel: Der moralische Gottesbegriff in den drei Kritiken Immanuel Kants als Deduktion aus dem höchsten Gut. In Trierer theologische Zeitschrift: Pastor bonus 119 (2010) 97‒128.

Klein, Joel Thiago: The Highest Good and the Practical Regulative Knowledge in Kant’s Critique of Practical Reason In Con-Textos Kantianos 3. (2016) 210–230.

Kleingeld, Pauline: What Do the Virtuous Hope For? Re-reading Kant's Doctrine of the Highest Good. In Robinson, Hoke (szerk.): Proceedings of the Eighth International Kant Congress, Memphis 1995. 1. kötet. Milwaukee, Marquette University Press, 1995. 91–112.

Krämling, Gerhard: Das höchste Gut als mögliche Welt. Zum Zusammenhang von Kulturphilosophie und systematischer Architektonik bei I. Kant. In Kant-Studien 77 (1986) 1–4. 273–288.

Marina, Jacqueline: Making Sense of Kant's Highest Good In Kant-Studien 91 (2000) 3. 329–355.

Marthaler, Ingo: Bewusstes Leben. Moral und Glück bei Immanuel Kant. (Kantstudien-Ergänzungshefte 176) Berlin – Boston, de Gruyter, 2014.

Mitscherlich-Schönherr, Olivia: Glück bei Kant. Der Bruch mit dem Eudämonismus. In Dieter Thomä,– Christoph Henning – Olivia Mitscherlich-Schönherr (szerk): Glück: Ein interdisziplinäres Handbuch. Stuttgart: Metzler, 2011. 183–188.

Mitscherlich-Schönherr, Olivia: Glück im Deutschen Idealismus. Das Glück der Versöhnung. In Dieter Thomä,– Christoph Henning – Olivia Mitscherlich-Schönherr (szerk): Glück: Ein interdisziplinäres Handbuch. Stuttgart: Metzler, 2011. 188–199.

Murphy, Jeffrie G.: The Highest Good as Content for Kant's Ethical Formalism. Beck vs. Silber. In Kant-Studien 56 (1965) 1. 102–110.

Nenon, Thomas: The Highest Good and the Happiness of Others. In Jahrbuch für Recht und Ethik / Annual Review of Law and Ethics. 5 (1997) 419–435.

Nuyen, A. T.: Kant on God, Immortality, and the Highest Good. In Southern Journal of Philosophy 32 (1994) 1. 121–133.

O’Connell, Eoin: Happiness Proportioned to Virtue. Kant and the Highest Good. In Kantian Review 17 (2012) 2. 257–279.

O'Connell, Eoin: Kantian Moral Retributivism. Punishment, Suffering, and the Highest Good. In The Southern Journal of Philosophy 52 (2014) 4. 477–495.

Ostaric, Lara: Works of Genius as Sensible Exhibitions of the Idea of the Highest Good. In Kant-Studien 101 (2010) 1. 22–39.

Pasternack, Lawrence: Restoring Kant's Conception of the Highest Good. In Journal of the History of Philosophy 55 (2017) 3. 435–468.

Pasternack, Lawrence: The Development and Scope of Kantian Belief. The Highest Good, The Practical Postulates and The Fact of Reason. In Kant-Studien 102 (2011) 3. 290–315.

Reath, Andrews: Hedonism, Heteronomy, and Kant's Principle of Happiness. In Pacific Philosophical Quarterrly 70 (1989) 1. 42–72-Ua. In Andrews Reath: Agency and Autonomy in Kant's Moral Theory. Selected Essays. Oxford, Oxford University Press, 2006. 33–66.

Reath, Andrews: Two Conceptions of the Highest Good in Kant. In Journal of the History of Philosophy 26 (1988) 4. 593–619.

Recki, Birgit: Der Kanon der reinen Vernunft. (A795/B823–A831/B859) „… nichts mehr, als zwei Glaubensartikel?“ In Georg Mohr – Marcus Willaschek (szerk.): Immanuel Kant. Kritik der reinen Vernunft. (Klassiker Auslegen 17/18) Berlin, Akademie, 1998. 597–616.

Ricken, Friedo: Die Postulate der reinen praktischen Vernunft. In Otfried Höffe (szerk.): Immanuel Kant. Kritik der praktischen Vernunft. (Klassiker Auslegen 26) Berlin, Akademie, 2002. 187–202. 

Sala, Giovanni B.: Kant und die Frage nach Gott. Gottesbeweise und Gottesbeweiskritik in den Schriften Kants. Berlin – New York, de Gruyter, 1990.

Sala, Giovanni B.: Kants "Kritik der praktischen Vernunft". Ein Kommentar. Darmstadt, Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft. 2004.

Schaeffler, Richard: Kritik und Neubegründung der Religion bei Kant. In Albert Franz – Wilhelm G. Jacobs (szerk.): Religion und Gott im Denken der Neuzeit. Paderborn – München – Wien – Zürich, Schöningh, 2000, 39–63.

Schönrich, Gerhard: Für eine Postulatenlehre ohne Gott. In Albert Franz – Wilhelm G. Jacobs (szerk.): Religion und Gott im Denken der Neuzeit. Paderborn – München – Wien – Zürich, Schöningh, 2000, 64–81.

Silber, John R.: Die metaphysische Bedeutung des höchsten Gutes als Kanon der reinen Vernunft in Kants Philosophie. In Zeitschrift für philosophische Forschung 23 (1969) 4. 538–549.

Silber, John R.: Immanenz und Transzendenz des höchsten Gutes bei Kant. In Zeitschrift für Philosophische Forschung 18 (1964) 3. 386–407.

Silber, John R.: Kant's Conception of the Highest Good as Immanent and Transcendent. In The Philosophical Review 68 (1959) 469–492.

Silber, John R.: The Importance of the Highest Good in Kant's Ethics. In Ethics 73 (1963) 3. 179–195.

Silber, John R.: The Metaphysical Importance of the Highest Good as the Canon of Pure Reason in Kant's Philosophy. In Texas Studies in Literature and Language 1 (1959) 2. 233–244.

Silber, John R.: The Moral Good and the Natural Good in Kant's Ethics. In The Review of Metaphysics 36 (1982) 2. 397–437.

Simmons, Lance: Kant's Highest Good. Albatross, Keystone, Achilles Heel. In History of Philosophy Quarterly 10 (1993) 4. 355–368.

Smith, Steven G.: Worthiness to Be Happy and Kant's Concept of the Highest Good. In Kant-Studien 75 (1984) 1–4. 168–190.

Stern, Robert: Kantian Ethics. Value, Agency, and Obligation. Oxford, Oxford University Press, 2015.

Taylor, Robert S.: Kant's Political Religion. The Transparency of Perpetual Peace and the Highest Good. In Review of Politics 72 (2010) 1. 1–24.

Verweyen, Hansjürgen: Einleitung. In Johann Gottlieb Fichte: Versuch einer Kritik aller Offenbarung. Hamburg, Meiner, 1983. VII–LXX.

Verweyen, Hansjürgen: Fichte’s Philosophy of Religion. In David James ‒ Günter Zöller (szerk): The Cambridge Companion to Fichte. Cambridge, Cambridge University Press, 2016. 273‒305.

Villarán, Alonso: Kant’s Highest Good. The “Beck-Silber Controversy” in the Spanish-Speaking World. In Faith and Philosophy 34, (2017) 1. 57–81.

Villarán, Alonso: Overcoming the Problem of Impossibility in Kant's Idea of the Highest Good. In Journal of Philosophical Research 38 (2013) 27–41.

Vossenkuhl, Wilhelm: Die Paradoxie in Kants Religionsschrift und die Ansprüche des moralischen Glaubens. In Friedo Ricken – François Marty (szerk.): Kant über Religion. (Münchener philosophische Studien N. F. 7). Stuttgart – Berlin – Köln, Kohlhammer, 1992. 168–180.

Watkins, Eric: The antinomy of practical reason. Reason, the unconditioned and the highest good. In Andrews Reath – Jens Timmermann (szerk.): Kant’s critique of practical reason. A critical guide. Cambridge, Cambridge University Press, 2010. 145–167.

Wicks, Robert: Routledge Philosophy GuideBook to Kant on Judgement. London – New York, Routledge, 2004. 184–256.

Wike, Victoria S. – Ryan L. Showler: Kant’s Concept of the Highest Good and the Archetype-Ectype Distinction. In The Journal of Value Inquiry 44 (2010) 4. 521-533

Wildfeuer, Armin G.: Praktische Vernunft und System. Entwicklungsgeschichtliche Untersuchungen zur ursprünglichen Kantrezeption Johann Gottlieb Fichtes. Stuttgart-Bad Cannstatt, Frommann-Holzboog, 1999.

Willaschek, Marcus: Rationale Postulate. Über Kants These vom Primat der reinen praktischen Vernunft. In Heiner F. Klemme (szerk.): Kant und die Zukunft der europäischen Aufklärung. Berlin – New York, de Gruyter, 2009. 251–268.

Willaschek, Marcus: The primacy of practical reason and the idea of a practical postulate. In Andrews Reath – Jens Timmermann (szerk.): Kant’s critique of practical reason. A critical guide. Cambridge, Cambridge University Press, 2010. 168–196.

Wittekind, Folkart: Theologie und Religion in J. G. Fichtes Offenbarungsschrift. In Neue Zeitschrift für systematische Theologie und Religionsphilosophie 39 (1997) 1. 87–105.

Yovel, Yirmiahu: The Highest Good and History in Kant’s Thought. In Archiv für Geschichte der Philosophie 54 (1972) 3. 238–283.

Zeldin, Mary-Barbara: The Summum Bonum, the Moral Law, and the Existence of God. In Kant-Studien 62 (1971) 43–54.

Zobrist, Marc: Kants Lehre vom höchsten Gut und die Frage moralischer Motivation In Kant-Studien 99 (2008) 3. 285–311.