Vallásfilozófia

Történeti és szisztematikus problémák

előadás, BBNSF11300

2018. tavasz

 

KURZUSLEÍRÁS

 

Figyelem! Formailag a kurzus rendhagyó módon szerveződik: a március 21-ig tartandó első részt (heti egy előadás Piliscsabán) egy tömbösített kurzusrész követi április 16–24. között Budapesten – ezzel zárulnak az előadások. A kurzus elvégzése tehát április 16–24. között fokozott erőfeszítést igényel a hallgatóktól (6 késő délutáni előadás a Tárogató úton), ám bő egy hét leforgása alatt abszolválható a szemeszter fele.

A tömbösített részt Vető Miklós tartja, aki a poitiers-i egyetem emeritált professzora, az MTA tagja, a PPKE díszdoktora, Franciaországban élő, nemzetközileg elismert magyar filozófus. A kurzus felvétele nem csak a vallásfilozófia történeti és szisztematikus kérdései iránt érdeklődőknek ajánlott, hanem mindazoknak, akik az Istenről való nyugati gondolkodás legjelentősebb belátásait szeretnék filozófiai igénnyel megismerni.

 

Tartalmilag a kurzus két témakört ölel fel: a történeti rész (I.) témája a német idealizmus vallásfilozófiája, a szisztematikus rész (II.) pedig a filozófiai istentan kérdéseire fókuszál.

 

I.: A kanti kriticizmus megjelenésétől (1781) Schelling haláláig (1854) terjedő időszak az általános filozófiatörténeti vonatkozásokon túl vallásfilozófiai tekintetben is kiemelkedő jelentőségű. Az előadások során problématörténeti szempontok alapján tekintjük át azt az utat, amelyet a vallásról való gondolkodás Kant és Fichte morális vallásfelfogásától Hegel spekulatív vallásfilozófiájáig, majd az idealizmus programjától eltávolodó Schelling késői kinyilatkoztatás-filozófiájáig bejárt. Emellett figyelmet szentelünk a kanti valláskoncepcióval döntő pontokon szakító, ugyanakkor az idealistáktól is eltérő álláspontot képviselő Schleiermacher nagyhatású, genuin vallásértelmezésének is.

A történeti rész témakörei: 1. Kant elméleti filozófiája, a theologia naturalis kanti destrukciója; 2. Kant gyakorlati filozófiája és vallásfilozófiája; 3. Fichte kinyilatkoztatás-kritikája, a jénai ateizmus-vita és a berlini előadások; 4. A „szemlélet” és az „érzés” fogalma Schleiermacher valláskoncepciójában; 5. Hegel filozófiai rendszere és vallásértelmezése; 6. Schelling kinyilatkoztatás-filozófiája.

 

II.: Isten a legalapvetőbb és legfontosabb emberi fogalom. Istent nem a nála alacsonyabb, kisebb és kontingensebb fogalmakból kell levezetni, hanem Önmagából. A filozófiai istentan nem a világból kiindulva emelkedik fel Istenhez, hanem Istentől ereszkedik le a világhoz.

            Istent két nagyobb gondolatmenetben írjuk le és magyarázzuk. Az első és lényegesen rövidebb fogalmi munka a “Más” elemzése. Isten az “abszolút Más”, valami (ill. Valaki) teljesen különböző minden létezőtől, minden fogalmi kategóriától, minden véges lénytől és még a végtelentől is, amennyiben ezt a végességből, a végességhez kapcsolva próbáljuk magyarázni. Ezt követően, miután elhatároltuk Istent mint Mást minden mástól, leírjuk Őt, ill. levezetjük és elemezzük különböző attribútumait. Noha a “Más” távol esik a végesség minden struktúrájától, mégis saját struktúrával bír.

            A második, jóval hosszabb jellemzés és vizsgálat szintén Istenből indul ki, ám ez immár annak a kimutatására irányul, hogy Isten, aki teljesen más, mint a világ, Önmagából kiindulva létrehozza a világot. Ezen a ponton a filozófia a teológia felé fordul, hogy onnan merítsen megfelelő fogalmakat. Isten túl van a léten, és lényege a szeretet, amit a teológiai Szentháromság-fogalom felé fordulva tudunk megérteni. Isten, aki szeret, először Önmagát szereti, ám itt túl kell jutnunk Istennek mint Egynek a fogalmán, ami önmagába zártságot jelentene, mint Arisztotelész első mozdulatlan mozgatója. Isten tehát nem egy, de nem is csak kettő: ha csupán kettő lenne, az ez azt jelentené, hogy viszonossággal (reciprocitas) kimerítené Magát és nem fordulhatna máshoz. Ha Isten három, vagyis több, az azt jelenti, hogy jóllehet végtelenül túl van azon, ami nem Ő, teljes tökéletessége egyúttal teljes nyitottságot tesz lehetővé. Ennek a nyitottságnak a megvalósítása pedig Isten önmegtagadásának, önmagán túljutásának köszönhető. A zsidó Kabbala a tzimtzumban Isten visszahúzódását tanítja, amellyel helyet ad annak, ami más, mint Önmaga. A tzimtzumnál is mélyebb és igazabb azonban a keresztény kenózis. A kenózisban a többszemélyű Isten megtagadja magát, és megőrizve teljes tökéletességét, leszáll a világba. A kenózisnak pedig két mozzanata van. Az első a Teremtés, amelyben helyet ad annak, ami nem Ő. A második pedig a Megváltás, amellyel olyan lények felé fordul, akik nem csupán végesek és kontigensek, hanem szabadsággal is rendelkeznek, amely lehetővé teszi, hogy elforduljanak Istentől és Nem-mel válaszoljanak Neki.

A szisztematikus rész témakörei: 1. Általános bevezetés és néhány filozófiai Isten-fogalom; 2. Isten mint “Más”; 3. Isten mint szeretet; 4. Isten mint személy és az isteni személyek; 5. A tzimtzum és a kenózis. Teremtés és Megváltás; 6. Összefoglalás.

 

Oktatók:

Vető Miklós emeritus professzor (miklos.veto@neuf.fr), Czakó István docens (czako@btk.ppke.hu)

 

Időpont és hely:

I.: február 14 ‒ március 21.: szerda 12.30-14.00, Ans 011;

II.: április 16., 17., 19., 20., 23., 24.: 16.00-17.30 Tár 028

 

Követelmények:

 

Az előadások rendszeres látogatása. A vizsga két részből áll: Vető Miklós tömbösített kurzusa után a hallgatók egy 4-5 oldalas dolgozatot adnak le előre meghatározott témából, melyet Vető professzor úr értékel, majd a vizsgaidőszakban Czakó Istvánnál tesznek szóbeli vizsgát. Az érdemjegy a két részjegy átlagából adódik. A szóbeli vizsga tételei az előadások anyagára és a kötelező irodalomra épülnek.

 

Kötelező irodalom:

 

I. (Czakó István előadásaihoz; két, szabadon választott mű ismerete kötelező):

 

Fichte, Johann Gottlieb, Minden kinyilatkoztatás kritikájának kísérlete, (1792) ford. Rokay Zoltán és Gáspár Csaba László, Budapest: L’Harmattan 2003.

Fichte, Johann Gottlieb, A boldog élet útmutatója avagy a vallás tana, (1806) ford. Hankovszky Tamás, Budapest: Szent István Társulat 2010.

Fichte, Johann Gottlieb, „A világ isteni kormányzásába vetett hitünk alapjáról”, ford. Hankovszky Tamás. Internetes dokumentum, elérhetőség:

http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=0CC4QFjAA&url=http%3A%2F%2Fhankovszky.tamas.btk.ppke.hu%2Fszgy%2Ffichte-vall.doc&ei=FlYJUdPDH8bpswbpgYGQBA&usg=AFQjCNE7dfzVCiW_ICfEW9WOBg8oTNhxnA&sig2=AWHfTBN-bw46aPtd8ZD2tg&bvm=bv.41642243,d.Yms

Hegel, Georg Wilhelm Friedrich, Vallásfilozófiai előadások, (1827) ford. Zoltai Dénes et al., Budapest: Atlantisz 2000.

Kant, Immanuel, A tiszta ész kritikája, ford. Kis János, Szeged: Ictus 1995, 460-539. p.

Kant, Immanuel, A vallás a puszta és határain belül, (1793) in: ., A vallás a puszta ész határain belül és más írások, ford. Vidrányi Katalin, Budapest: Gondolat 1980, 129-349. p.

Schelling, Friedrich Wilhelm Joseph, Filozófiai vizsgálódások az emberi szabadság lényegéről és az ezzel összefüggő tárgyakról, (1809) ford. Jaksa Margit és Zoltai Dénes, Budapest: T-Twins 1992. (újabb fordítás: Boros Gábor és Gyenge Zoltán, Máriabesnyő-Gödöllő: Attraktor 2010.)

Schelling, Friedrich Wilhelm Joseph, Philosophie der Offenbarung (1841/42), szerk. és előszó: Manfred Frank, Frankfurt a. M.: Suhrkamp 1977. (magyar fordítás előkészületben)

Schleiermacher, Friedrich Daniel Ernst, A vallásról. Beszédek a vallást megvető művelt közönséghez, (1799) ford. Gál Zoltán, Budapest: Osiris 2000.

 

 

II. (Vető Miklós tömbösített kurzusához):

 

Ajánlott irodalom

 

Aquinói Szent Tamás, A teológia foglalata (Summa theologiae): Első rész (Quaestio 1-119), ford. Tudós-Takács János, Budapest: Gede Testvérek 2002. (q. I, a. 2-11)

Collins, James, God in Modern Philosophy, Chicago: Regnery 1959.

Gilson, Étienne, Isten és a filozófia, ford. Szegedi János, Budapest: Kairosz 2004.

Gondos-Grünhut László, Szeretet és lét, Budapest: Kairosz 2013.

Guerolt, Martial, Malebrache, I., La vision en Dieu, Párizs: Aubier 1955.

Hartshorne, Charles ‒ Reese, William L., Philosophers Speak of God, Chicago: Chicago University Press 1953.

Horváth M. Alexander, Der thomistische Gottesbegriff, Freiburg: Divus Thomas 1941.

Jüngel, Eberhardt, Gottes Sein ist im Werden, Tübingen: Mohr Siebeck 1965.

Kremer, Klaus, Gott und Welt in der klassischen Metaphysik, Stuttgart: Kohlhammer 1969.

Nemeshegyi Péter, „Le Dieu d’Origène et le Dieu de l’Ancien Testament”, in Nouvelle Revue Théologique, 80, 1958, pp. 495-509. („Órigenész Istene és a Biblia Istene”, in Studia Patrum, 1. köt. szerk. Nemeshegyi Péter és Rihmer Zoltán, Budapest: Szent István Társulat 2002, pp. 1-13.)

Prestige, George Leonard, God in Patristic Thought, London S.P.C.K. 1952.

Schulz, Walter, Der Gott der neuzeitlichen Metaphysik, Pfullingen: Neske 1957.

 

 

Ajánlott irodalom (Czakó István előadásaihoz):

 

Hankovszky Tamás, „Az abszolút én és az Abszolútum Fichténél”, internetes dokumentum: (http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=0CDEQFjAA&url=http%3A%2F%2Fhankovszky.tamas.btk.ppke.hu%2Fpb%2Fabszolut.doc&ei=2VMJUbeBBoWH4ASUjoDwBQ&usg=AFQjCNFgHpyQPT4NZlppMSWd2xcAS_xRYQ&sig2=mTPpBEoQlI0obd9U7B2l8g&bvm=bv.41642243,d.bGE)

Hankovszky Tamás, „Az ész szükségletéből fakadó hit: Kant a hit és az ész viszonyáról”, in Bakos Gergely et al. (szerk.), Hit és ész. Teológiai és filozófiai közelítések, Budapest: L’Harmattan-Sapientia SzHF 2013, 182-225.

Mezei Balázs, Vallásbölcselet. A vallás valósága I-II. köt., Máriabesnyő-Gödöllő: Attraktor 2004, I. köt., pp. 43-72, 229-243. (2, 20-21. §§)

Röd, Wolfgang, Hagyomány és újítás a filozófiában, ford. Boros Gábor et al., Budapest: Áron, 2003, p. 149-172.

Cassirer, Ernst, Kant élete és művei, ford. Mesterházi Miklós, Budapest: Osiris 2001, p. 385-445.

Jørgensen, Theodor Holzdeppe, Das religionsphilosophische Offenbarungsverständnis des späteren Schleiermacher, Tübingen: Mohr, Siebeck 1977.

Mader, Josef, Offenbarung als Selbstoffenbarung Gottes. Hegels Religionsphilosophie als Anstoss für ein neues Offenbarungsverständnis in der katholischen Theologie des 19. Jahrhunderts, Münster-Hamburg-London: Lit 2000. (Studien zur systematischen Theologie und Ethik)

Röd, Wolfgang, Bevezetés a kritikai filozófiába. Kant filozófiájának főbb problémái, ford. Nyizsnyánszky Ferenc, Debrecen: Csokonay 1998, p. 116-179.

Siep, Ludwig, „Autonomie und Vereinigung. Hegel und Fichtes Religionsphilosophie bis 1800”, in Ch. Jamme – H. Schneider (szerk.), Der Weg zum System. Materialien zum jungen Hegel, Frankfurt/Main 1990, p. 289-302.

Szombath Attila, „G.W.F. Hegel vallásfilozófiája”, in Bakos Gergely et al. (szerk.), Hit és ész. Teológiai és filozófiai közelítések, Sapientia-L’Harmattan: Budapest 2013, 226-256.

Theunissen, Michael, „Die Dialektik der Offenbarung. Zur Auseinandersetzung Schellings und Kierkegaards mit der Religionsphilosophie Hegels”, in: Philosophisches Jahrbuch, 72, 1964-65, 134-160.

Vető Miklós, A teremtő Isten. Vallásfilozófiai tanulmányok, Budapest: Kairosz 2011.

Weiland, Jan Sperna, „Kierkegaard und die Philosophie der Offenbarung”, in: Archivio di Filosofia, 62/1, 1996, p. 393-410.

Weischedel, Wilhelm, Der Gott der Philosophen. Grundlegung einer philosophischen Theologie im Zeitalter des Nihilismus, Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 1994, 3. kiadás, p. 191-377. (35-68. §)